Ha egy szóban szeretném összefoglalni a hosszú hétvége eseményeit, csak ennyit mondanék: Eszméletlen! De ne szaladjunk ennyire előre…

Az egész San Francisco-túra úgy indult, hogy 15-en összeálltunk, béreltünk 3 autót, és nekivágtunk Kaliforniának. Az egyik sofőr én voltam, a kezdeti idegesség után – magamhoz képest – meglehetősen magabiztosan és mások szerint „éretten” vezettem (lehet, hogy az angol „mature” szót más értelemben használják, de hát ezzel a jelzővel illették a vezetési stílusomat, szóval tök büszke voltam magamra :D ). Az odaút – habár 9 óráig tartott – csodálatos volt. Szinte végig az óceán partján haladtunk a freeway-en, megálltunk Santa Barbarában, ami egy csodaszép közepes méretű városka a csendes-óceán partján mindennel, ami kell: pálmafák, strand, éttermek, Subway (!) :D és persze sok-sok gyönyörű ház. Elég tehetős réteg lakhat ezen a részen, itt már sokkal inkább lehetett érezni az amerikai gazdagságot, mint Los Angelesben, ahol azért rengeteg a szegény… De azt hiszem, ez általánosítva is igaz: Észak-Kalifornia vagyonosabb állampolgárokkal rendelkezik.

Mindenesetre amikor Santa Barbara után én vettem át az irányítást a Jeepünk felett (még sosem vezettem dzsipet azelőtt, szóval azért paráztam egy kicsit), a táj kissé Horvátországra hasonlított, persze „amerikai méretű” szerpentinekkel (wow, most írom le először ezt a szót, így ejtik ki, remélem, mindenki tudja, mire gondolok :D ). És akkor este, olyan 10 óra körül én vezettem át a kis 5 fős „csapatomat” életemben először a Golden Gate hídon, amiről sokáig azt hittem, hogy csak képeken fogom látni. Hát nem! Gyönyörűen rá lehet látni az egész városra, ráadásul még éjszaka is volt!!! El lehet képzelni! Az egyetlen visszatetsző dolog az volt, hogy 6 dollárt kellett fizetni minden egyes áthaladásért, márpedig nekünk mindig át kellett haladnunk, mert egy elhagyatott (in the middle of nowhere) hostelben laktunk a hegyekben. Egy kicsit ijesztő is volt oda hazajárni, konkrétan semmi nem volt ott. Viszont az ár igazodott is ehhez a hiányossághoz, úgyhogy elég olcsón megúsztuk a dolgot, a benzin is kb. feleannyiba kerül itt mint Magyarországon. Becheckoltunk, kicsit körbenéztünk, iszogattunk  - bár no alcohol policy volt érvényben -, aztán lefeküdtünk aludni a 25 fős Grand Cagnon nevű „szobánkba”. :D

Másnap felfedeztük a várost! Nagyon érdekes San Francisco klímája, ugyanis egy – MCC-ben edződött diákok számára igen hamar leleplezhető – időjárási ciklikusságnak lehetünk szemtanúi. Kora hajnalban megérkezik a köd, ami egészen kb. ebéd utánig tart, majd szikrázó (már már LA-i napsütés) hogy aztán este 6-7 körül újra visszajöjjön a ködös időjárás. Feltételezem (Eti?), hogy az óceán közelsége miatt lehet ez… Ez a periodicitás ugyan néha frusztráló lehet, én mégis azonnal beleszerettem a városba. A hőmérséklet pár fokkal alacsonyabb mint Los Angelesben, és az emberek is inkább „fehérek”. Igen, tudom, ezt nem kellett volna írnom, de tényleg: kevesebb a „f*cking wierd” homeless people, a csóró, kevesebb mexikói, kínai, néger van, egész európai város. Ráadásul dimbes dombos az egész city, de nagyon durva lejtőkkel, szerintem némelyik közelíti a 60 fokos meredekséget, és I’m not kidding, gyalog nagyon fárasztó. Számos park tarkítja a várost, még egy érv LA ellen; ahol mindenki kifekszik, és élvezi az – akkora már remélhetőleg megérkező – napsütést. No offense, de nem hagyhatom ki a blogból: San Franciscóban mindenki meleg. De komolyan! :D Nem véletlenül hívják meleg fővárosnak, a parkban, az utcákon is ritkán látni hetero párokat. Ez plusz egy adalék azon benyomásomhoz, hogy Amerika TOTÁLISAN más mint Európa vagy akár a mi kis pici Magyarországunk egy olyan földrész szívében, ahol az amerikaiak szerint franciául beszélnek (true story).  :D

Az éjszakai életet is felfedeztük természetesen, mindenhol belépőjegyesek a party-k, és van még egy nagyon nagy hátrány: hivatalosan vége van minden party-nak hajnali 2 órakor. (Ez persze nemcsak SF-ban van így, hanem Amerika szerte) Ami tényleg nagyon durva, otthon néha akkor kezdődik a buli! Az amerikaiak ezért – meglátásom szerint – nemigen tudnak party-zni, aki meg azt hiszi közülük, az nem járt még Budapesten. Egyébként Budapestről egész sokan hallottak már… :)

Szóval a 3 nap alatt szinte mindent megnéztünk a városban, cabel caroztunk is, ami ilyen villamos szerű dolog, SF-ban ez a városnéző busz. :D A csajok sokat vásároltak, én nem hoztam különösebb szuvenírt, helyette csináltam egy csomó képet, és szép emlékeket őrzök Észak-Kaliforniáról.

Mivel elmentünk SF-ba, így lemaradtunk a nagy amerikai focimeccsről, amelyet természetesen a USC nyert meg a nagy rivális UCLA ellen, szóval most mindenki meg van őrülve, hogy mekkora sikert hajtottak végre! Beregisztráltam a zip car autókölcsönzőbe is, amint megkapom a kártyámat, elmegyek Santa Monicába és kicseréltetem az iPhone-omat, és ellátogatok egy nagyobb bevásárló központba is, hogy vegyek mindenféle cuccot főzéshez: elég a gyorskajálásból, nem hízhatok el! :D