Az eddig csak pár sorozatból – pl. Vészhelyet :D – ismert amerikai ünnepet, a Hálaadást volt szerencsém igencsak családi környezetben átélni. Julien, akinek a szülei még ’56-ban költöztek ki az USA-ba volt olyan kedves és meghívott Krisztit, Lacit és engem Beverly Hills-ben elterülő „szerény otthonukba”. Az ünneplés így családi körben folyt, családi barátokkal, rokonokkal és a 3 magyar cserediákkal. A lángnyalábokkal ölelt medencében nem fürödtünk, mert ahhoz hűvös volt, de sétáltunk egyet a környéken, ha már ott voltunk (egyébként azon, hogy mi sétálnánk egy kicsit ebben a George Clooney-kat és Angelina Jolie-kat rejtő buborékvilágban mindenki nagyon meglepődött, lévén, a sétálás (walking) szót egyre kevésbé használják a mindennapokban, annál inkább a „vezetést” (driving) – hiába, sétálni már csak Európában menő :D).
A vacsi előtt bemelegítésnek baseball labdákkal dobálóztunk (újra felfedeztük azt az ősi emberi élményt, amikor vissza kell dobnod azt, amit előzőleg dobtak neked, a társad is ugyanígy tesz, és ezzel szereztek egymásnak örömöt…), Julien haverjai elég durván tolták a dohányzásnak azt a formáját, melyet (többek között) Hollandiában már legalizáltak. Szülők előtt történt mindez, ennélfogva azért kicsit bizarrnak éreztem a dolgot, mi Húsvétkor azért nem szoptunk otthon betépni Anyuékkal… :D A 6:30-as pulykavágás előtt még belenéztünk egy softcore horrorfilmbe, ahol 6 (ebből 1 különösen gyanús leszbikus hajlamú) vagány csajszi belevág egy barlangászlányosdit játszó kalandba egy elhagyatott távoli helyen, ahol aztán különös dolgok történnek…
A vacsora eszméletlen volt! De tényleg! Amerikában akkor este ettem a legjobbat (még a magyar éttermet is felülmúlta!) A pulyka persze mennyei volt, finom salátákat tálaltak, sőt (@Anyu) még rakott káposzta is volt! A Tokaji esszenciáról és a gesztenyepüréről nem is beszélve. Julien szülei csodálatos emberek, mindkettőjükkel egész sokat beszélgettünk, úgy érzem, szimpatikusak voltunk nekik, jó volt végre magyar családnál vendégeskedni. Julien is mondott vicces dolgokat magyarul, remek este volt. Ajándékosztás nem volt, ez inkább egyfajta családi-baráti összejövetelként funkcionált, ahol az már azért nem került elő, miért is adunk igazából hálát, itt mindenki a személyes megköszönnivalóját helyezte előtérbe, s élte át az ünnepet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.