Miért éppen Kalifornia?

Az egyetemi tanítás 3. hete során valami egészen különleges történik, ugyanis csütörtökön betöltöm a 22. életévemet. A 22-es számot egyébként "mesterszámnak" tartja a számmisztika, "a benne rejlő feladat, hogy stabil talajt találjunk a lábunk alatt, megbízzunk önmagunkban és a sors gondviselésében" (már maga a jelentése is "szent rendezettség"). Nos, ha minden igaz, akkor szuperebnél szuperebb dolgok várnak rám ebben az évben Magyarországon... ;) Egyébként ne feledjük a 22-es csapdája című filmet, a héber ABC is 22 betűből áll, egy krikett pálya 22 yard hosszú, Rolando Blackman a 22-es számú mezben járult hozzá a Dallas sikereihez, János evangéliuma 22 fejezetből áll (csakis Anna kedvéért :P ), a periódusos rendszer 22. eleme a titán, ha elosztjuk a gonoszok számával akkor pedig π-hez tart (csakis Márti és Tóth Tomi kedvéért :P ). Szóval elég sokat ki lehet hozni a 22-ből, remélem nekem ebből csak a jó része jut. :)

Ami az "ünnepséget" illeti, hát nem panaszkodom. :D Los Angeles belvárosában (Downtown) található a "The Standard" nevű hotel, aminek a tetején egy nagyon menő partyhelyet alakítottak ki medencével, élő zenével, koktélbárokkal és persze csodálatos kilátással LA felhőkarcolóira. A legjobb az egészben, hogy csütörtökönként nincsen belépődíj (ami mellesleg $20 lenne), és naná, hogy idén csütörtökre esik a születésnapom! :) Korábban már írtam a véletlenekről... Mindenesetre oda fogunk elmenni holnap, és méltón emlékezünk meg arról a 22 évvel ezelőtti csütörtökről (mert akkor is épp erre a napra esett szeptember 13.), amikor 13 óra körül világra jöttem a győri kórházban...

A hét elejéről is essék azért némi szó, most szeretnék egy kicsit írni az amerikai oktatásról. A magyarral teljes mértékben ellentétben itt mindent az ember szájába rágnak, mindent elmagyaráznak, lehet kérdezni, még akár teljesen triviális kérdéseket is feltesznek a tanulók, ami egyébként nekem már egy kicsit sok is. Néha átesnek a ló túlsó oldalára, és olyan egyértelmű dolgokra kérdeznek rá, amire a Corvinuson szerintem még sosem volt példa. :D Mielőtt szertefoszlatnám az amerikaikkal kapcsolatos negatív konnotációjú sztereotípiákat, íme néhány gyönygyszem a teljesség igénye nélkül.

1. Nemzetközi marketingen már kb. 5 perce a BRIC országokról beszélünk a táblán a következő sorrendben szerepel is ez a 4 ország: Brasil, Russia, India, China. Miután alaposan kelemeztük ezen országok makro-indikátorait, egy lelkes amerikai csaj - just being curious - rákérdez: "Egyébként miért épp BRIC countries-nak hívják ezt a 4 országot? Mármint jól hangzik, de honnan az elnevezés?" /Lorki, én nem tudtam megállni, azt csináltam amit te szoktál, félhangosan OMFGWTF-stílusban felröhögtem, hogy "ILYEN NINCS...." :D / (és a prof úgy válaszolt a kérdésre, olyan komolysággal, átéléssel, mintha azt kérdezte volna: milyen jegybanki alapkamatlábat jósol hosszú távon Amerikában figyelembe véve az eurozóna elhúzódó válságát? :D )

2. Vállalati pénzügyek órán az volt a feladat, hogy számítsuk ki, vajon jó befektetés volt-e 1889-ben x dollárért megvenni egy Vincent van Goch festményt, majd 1987-ben túladni ezen kb. 1250x dollárért. A képlethez ki kell számolnunk, mégis hány év telt el azóta (n - időszakok száma). Biztos vagyok benne, hogy egy harmadikos magyar diák kapásból megoldja az eltelt évek számára vonatkozó problémát: n=1987-1889 ; vagyis n=98 ; Hosszas csoportos (hangos, az órát szinte már zavaró) tanácskozás után, a kínaiakból álló, "a matematikai problémáról racionális vitát folytató" gruppa legbátrabb tagja jelentkezik: azon gondolkodunk, hogy vajon hozzá kellene-e adni még egy évet a 98-hoz, mert... hát... mert lehet, hogy hozzá kellene adni, nem?"  A tanár ezután "bebizonyította", hogy nem kell se hozzáadni, se kivonni ebből az értékből semmit. (2012-2011=1 ; s valóban: egy év telt el... A "bizonyítás" általánosítható tetszőleges n-re) Csak zárójelben kérdezem: Ernyes mit mondott volna erre a kérdésre matek szemináriumon? :D

3. Szintén ezen az órán, már vagy 2 és fél hete arról beszélünk, hogy a cash outflow-t mindig negatívval jelöljük (számolás során különösen fontos ez!), ezzel jelezve, hogy pénz kiáramlásról van szó, ennyivel kevesebb pénzünk van ugyanis. A házi feladat közös ellenőrzése után (na ilyet se sűrűn pipál az ember a BCE-n) egy kedves nebuló rákérdez, miért is írtunk az utóbbi 5 feladat során a PV-k elé negatív számot, amikor mi fizettünk valakinek...

4. Múlt héten a lakótársam megkérdezte tőlem, mennyire nehéz angolul kommunikálni a családommal, mégis hogy megy ez nálunk. Erre közöltem vele azt, ami sokkolta: "Nem angolul beszélek a családommal." Mire ő: "De ha nem angolul, akkor hogyan kommunikáltok?" - bármily meglepő is, Magyarországon magyarul beszélnek...

5. Jog órán kisebb hezitálás után sikerült rájönnie az amcsiknak, hogy az alkotmányukat 1787-ben fogadták el. De ne legyünk túl kritikusak, azt hogy a 18. században történt, mindneki tudta. :D

Mielőtt szó érné a ház elejét, szeretném leszögezni, hogy ezeket a kis anekdotákat nem egocentrikus személységem demonstrálása végett osztottam meg veletek. Semmi nagyképűség nincs ebben. Mégcsak nem is az amerikaiak kigúnyolása volt a cél. Arra viszont igenis rá kívántam vele mutatni, mennyire nem törődnek itt a tanulók azzal, ha esetleg kérdésüket mások evidenciának (netán ostobának) tartják. Minden kis apróságot megkérdeznek, kevésbé használják a JPI-t és az ÉRTELEMSZERŰEN-elvet. Nálunk a Corvinuson, ha valaki nem ért valamit, inkább utána néz otthon, de nem égeti le magát egy egész szeminárium előtt az esetlegesen mindenki által tudottnak vélt kérdésével. És mivel én is ebben a közegben szocializálódtam, valószínűleg azért ilyen meghökkentő számomra az, ha valaki olyasvalamire kérdez rá, amit már tényleg ezerszer átbeszéltünk, vagy félperces gondolkodással kikövetkeztethető lenne. Az oktatás is igen szájbarágós, na persze évi 13-14 millió forintért legyen is az! El kell ismerni ugyanakkor, hogy az ázsaiak nagyon prok... Rengeteget tanulnak, eszméletlenül szorgalmasak, és ennek meg is van az eredménye. Talán a génjeikben van kódolva a szorgalom, de egy biztos: valamit nagyon jól csinálnak...