Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, s egyszer csak azon kapom magam, hogy már jóideje nem adtam magamról életjelet, ez a bejegyzés ezt a hiányosságot hivatott pótolni.
A szülinapom után rá kellett döbbennem, hogy most 1-2 hét erejéig új barátok vágynak közös találkozásra velem: drága (a szó klasszikus értelmében is - nagyon - drága) amerikai tankönyveim. Az 5. héttel nem csak egy kerek fordulóhoz érkeztünk - egy hónapja vagyok az Angyalok városában -, de ránk köszöntött a Midterm I. időszak is tele ZH-kal, beadandók leadási határidejével. Tegnap megírtam életem első itteni ZH-ját pénzügyből, ami szerencsére 91% körülire sikerült. Ennek felettébb örültem, lévén igencsak igénybe kellett vennem Corvinusos tudásbázisomat, az itt leadott anyag nem feltétlenül lett volna elég, hogy kisakkozzam a jó megoldásokat... Jövő héten folytatódik a midterm-móka két bájos, ám annál inkább veszélyesebb szereplővel kiegészülve: amerikai joggal és nemzetközi marketinggel. Bár utóbbi sokak számára "bullshitgyanús"-nak tűnhet, sose feledjük a háború első szabályát: sose becsüld le az ellenséget! A második felvonás előtt azonban vár még rám egy mesés hétvége "premier előtti próbákkal" valamelyik campusi könyvtárban, de az is lehet, hogy pléden fekve egy parkban fogom kellemesebbé tenni a tananyag elsajátítását.
Alighanem túl sok volt a jóból és a 'minden hiperszuper'-életérzésből, ez már az égieknek is szemet szúrhatott, mert rendesen kibabráltak velem múlt héten. Elég csúnyán megfáztam egy ominózus hollywoodi buliban (ami egyébként hihetetlen volt: limuzint béreltünk és úgy mentünk el huszonegynéhányan arra a helyre, ahol Julia Roberts és Richard Gere - ugyan csak a filmvásznon - egymásra talált; 2 szórakozóhelyet is felkerestünk, az egyikben pár percenként konkrétan pénzt szórtak a tömegbe!), nagyon fájt a torkom és náthás is voltam (vagy ahogy Feri bácsi mondaná: "grippém volt." :D ). Alighogy kikúráltam magam a megfázásból - persze a híres-neves, autentikus magyar kúrapraktikák gazdag eszköztárából merítve húslevest is főztem magamnak -, elkaptam a szobatársamtól valamilyen vírust, amitől meg a hasam kezdett el menni (Feri bácsi: "áh...szóval diaréd volt?). Mikor már elég rosszul voltam, bevettem rá gyógyszert, másnap piros pöttyök ékesítették a testemet; az orvosnál kiderült, allergiás vagyok a gyógyszerre... Így nem tudtam elmenni a focimeccsre sem, ahol pedig mindenki ott volt. Most végzek az allergia elleni gyógyszerrel, és már úra a régi másomat látom a tükörben. Ha azt mondom ez nem az én hetem volt, akkor azt hiszem szofisztikáltan fogalmaztam. :D De a lényeg, hogy már minden a legnagyobb rendben, csak ez az intermezzo nem hiányzott.
Ami a főzést illeti, nincs könnyű dolgom. Nehéz beszerezni azokat a hozzávalókat (például a leveshez nem találtam se zellert, se karalábét), amiket otthon egy pillanat alatt megvehetek bárhol. Mindennek más az íze egy kicsit, ez csak nehezít az ügyön. A rakott krumpli se lehet igazi rakott krumpli, mert rendes kolbászt se tudtam venni semelyik élelmiszerláncban. Korántsem újkeletű felismerés - számomra egy picit talán mégis az -, de a főzés bizony rendkívül időigényes tevékenység (ez a megállapítás azt hiszem toplistás lenne az eletigazsagai.hu-n :D ). Most, hogy mindig magamra kell főznöm - feltéve persze, hogy kitartok az elveim mellett, és nem eszek nap mint nap amerikai gyorskaját -, tudom csak igazán értékelni mindazok (elsősorban persze édesanyám és nagyszüleim) munkáját, akik valaha ételt készítettek nekem. :) Hiába, puding próbája az evés... Cody (az itteni hostom) ismeri a legjobb magyar éttermet a városban (egy talpalatnyi Magyarország), úgy érzem, most már nagyon itt az ideje, hogy ellátogassak oda!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.