Miért éppen Kalifornia?

- "Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk?                                                  

- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene."

Ha a cím és ezután a kis idézet után netán még mindig kétségek közt gyötrődnétek afelől, hol is töltöttem november második vasárnapját, íme a leleplezés: vasárnap „hajnali fél 7-kor” azért keltem fel, hogy egy teljes napot töltsek Disneylandben! :)

A 76 dolláros transportationnel egybekötött árat a teljes napért már előzőleg is korrektnek találtam, utólag pedig életem egyik (ha nem a legjobb) ár/érték arányos befektetésének bizonyult. A korai indulás ellenére egész frissen érkeztünk meg valamelyest 9 óra után a park bejáratához, ahol áhítozó gyerekeket rejtő autók hosszú sora kígyózott a parkolóházak irányába. A park valójában egyébként 2 parkból áll – ebből egyik Disneyland a másik pedig a California Adventure. Előbbi a kisebb gyerekek számára készült, míg utóbbi már kicsit komolyabb, az adrenalinszintre szignifikáns hatást kiváltó hullámvasutak tárháza. Mi rögtön Disneylanddel kezdtük, ahol igyekeztük maximálisan kihasználni a Fastpass lehetőség előnyeit, melynek segítségével előre le lehetett foglalni, mikor, melyik hullámvasútra ülünk fel, elkerülve ezzel a hosszú sorokat (az egyik legnépszerűbb játékra, a „Verdák” ihlette autóversenyre például áltagosan 150 percet kellett volna várnunk, hogy sorra kerülhessünk – na ha valami, akkor ez a NO WAY kategória :D ).

Egész Disneyland kicsit olyan, mintha egy álomvilágba csöppenne az ember. Mindenhol mesehősök fotózkodnak apró hódolóikkal, akik nagy öleléssel hálálják meg a Mickey Mouse-tól kapott autogramot; a hét törpe házára hajazó édességboltokban mindenkinek összefolyik a nyál a szájában a sok cukor és csokoládé láttán. Kisgyerekként valóban életre szóló élmény lehet egy nap Disneylandben, egy nap, amikor az álomban elképzelt dolgok egy része valósággá válhat.

Ezután átmentünk a másik, sokkal inkább hardcore-abb parkba, a Kalifornia Adventure-be, ahol rögtön egy kísérteties hotel liftjébe ültünk be, aminek persze folyton „elszakadt a felvonója”, na persze a legparább az egészben az, hogy nem tudod, mikor tapasztalod meg megint a szabadesés szokatlan érzését. Aztán nyomattunk pár vizes kört is a raftingos cuccon, a fő hullámvasutat is kipróbáltuk, még magamon is meglepődtem, hogy mindent habozás nélkül bevállalok, ráadásul eszméletlenül élvezem is. :D

Este 6 körül megnéztük a disneylandi „előadóteremben” az Aladin című musicalt, amit 21 évesen szerintem még jobban élveztem mint gyerekként. :D A dzsinn marha jó poénokat tolt, nagyon látványos show-t csináltak. Az egyik igen találó poénja például az volt, amikor Jázminon kívül egyéb hercegnőket is javasolt Aladinnak, ha nem lenne teljesen elégedet az agrabai hercegnővel: ”If you don’t want her, I can get you other princesses such as Ariel, Sleeping Beauty and WE JUST BOUGHT PRINCESS LEIA!” :D) De csak ezután kezdődött az igazi csoda! Úgy 8 körül a MM-os hullámvasút előtt Disney zenékre ment a színes szökőkút-show, a vízre vetített színkavalkádban újra felrémlettek a még mindig bennünk élő rajzfilm jelenetek, nem egyszer borsódzott a hátam…

A tűzijátékra épp visszaértünk Disney-kastély elé, mondanom se kell, az is lélegzetelállító volt, és (ha felül nem múlta) azt a szintet hozta mint egy augusztus 20-i tűzijáték a Dunán. Utána műhóesés és karácsonyi dalok. Disney made it snow in California. .. :) Még sosem gondoltam bele, de ezek a Disney mesék olyan szinten generációm részévé váltak, annyi sok emlék fűz hozzájuk, a fülbemászó dalok olyan mélyen belém ivódtak, hogy azt hiszem, mindenki egyetért, ha azt mondom: Disney egy új világot alkotott, ahol már csak a fantázia szab határokat. Disney gave us a childhood to remember…